Édeskömény

Jellemzői:

a zellerfélék családjába tartozik, ánizskapornak is hívják
fűszer és gyógynönény
mediterrán vidékről származik
évelő, 1-2 méter magasra nő meg
termését (kis magvak) gyógy- és fűszernövényként használják, gumóját (a föld feletti megvastagodott része) lereszelve salátákba keverve fogyasztják

az édeskömény virága

Igénye:

ültetése: magról júliusban, 2-3 cm mélyen. Miután kinő, egyelni kell.
társ-és ellennövények: kapor és koriander közelébe ne ültessük. Társnövényei: uborka, borsó, fejes saláta
szereti a meleget, érzékeny a fagyra - az első fagyok előtt be kell takarítani. A tövét télire vastag avarréteggel fedjük le.
talaj: a nagyon laza, homokos talajt nem kedveli, leginkább a lazább, közepesen kötött talajban érzi jól magát. Nitrogén igényes, de ültetés előtt ne szórjunk a talajba friss trágyát, mert az a gyökerének nem tesz jót.
öntözés: virágzásig viszonylag gyakran kell öntözni. Virágzáskor már nem kell annyit locsolni, ekkor a meleg idő és a sok napfény tesz vele jót.
Betakarítás: a magját az ültetéstől számított 3-4 hónap után takaríthatjuk be. Folyamatosan kell szedni, mert egyenetlenül érik. A szürkészöld ernyőket már le lehet vágni és száraz, hűvös helyen, fóliára téve utóérlelhetjük. Ha beért a gumója, nem kell, hogy tövestől kihúzzuk, elég a föld fölött elvágni, pár hét múlva újra kihajt a növény és újabb kis gumót érlel. Miután visszavágtuk, erjesztett csalánlével öntözzük meg tápanyagpótlás céljából.
Gyomláljuk rendszeresen, különös gondot kell fordítani a mérgező és karantén gyomnövények eltávolítására (csattanó maszlag, foltos bürok, aranka, beléndek).
Öntözzük zsurlófőzettel, védekezzünk a csigák és a levéltetvek ellen.