Keleti tuja
Jellemzői:
- külön álló fa, vagy bokor formájában jól takaró sövénynövény
- max. 5-8 méter magasra nő
- örökzöld
- télen a levelei néhol barnás árnyalatot vesznek fel, tavasszal újra kizöldül
- március-áprilisban virágzik, virágai a hajtáscsúcsokon nyílnak
- kezdetben sűrű lombozatú, ami később ritkásabbá, szellősebbé válik
- toboztermése körben szarvként kihegyesedő, kékeszöld színű bogyó
- minden részében olyan illóolajat tartalmaz, ami nagyobb mennyiségben a szervezetbe kerülve mérgező (itt és itt írnak róla)
A jellegzetes bogyók, a keleti tuja termései
Igénye:
- a nyugati társánál némileg igénytelenebb
- szereti a napfényt, árnyékos helyen a koronája kiritkul
- öntözzük rendszeresen, mivel a szárazságot nem jól tűri. Télen is néha megöntözhetjük, fagymentes napokon
- metszése: sövényvágóollóval vagy motoros sövényvágóval. Tavasztól lehet nyírni, amikor már éjjel sem fagy, júliusig. Július után már ne nyírjuk, mert már nem biztos, hogy az új hajtások kellően meg tudnak erősödni mire beköszönt a fagy.
Nyíráskor arra figyeljünk, hogy a sövény felső része keskenyebb legyen, mint az alsó. Inkább többször és kevesebbet vágjunk vissza, mint egyszerre sokat. Többéves régi ágra ne vágjunk vissza, mert az nem hajt ki újra, ott lyukas lesz a sövény. A sövény formáraigazítása mellett a metszés célja még az elszáradt ágak leszedése. - Kártevői: pajzstetvek, takácsatkák.
Nagyra nőtt, társaival sűrű sövényt alkotó keleti tuja
Források:
http://kerteszet-budaors.blog.hu/2016/08/19/tuja_ultetese (itt nagyon részletes ismertető található a tuja gondozásáról)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése